keresés:  

Kenyéráldás Szent István napján

Az idei nemzeti ünnepen is megtartották a szokásos ünnepi kenyéráldást a Clark Ádám téren.


A Mesterségek Ünnepe rendezvénysorozat keretében augusztus 20-án tartották a hagyományos ökumenikus kenyérszentelési ünnepséget. Nagy Gábor Tamás polgármester köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a 26 éves Mesterségek Ünnepe és a nemzeti ünenp programjai megmutatják, hogy milyen gazdag, színes és szinte felbecsülhetetlen értéket hordozó kultúra a miénk, magyaroké. - Aligha lehet ennél szebben és méltóbban ünnepelni a mai napon, Szent István ünnepén! És: aligha lehet jobban és mélyebben átélni az ünnep valódi értelmét és célját: azt, hogy több mint ezer esztendő múltán is élnek a hagyományaink, munkál bennünk a magyar tudás, tehetség és - a korszellem minden erőszakos kísérlete ellenére is - táplálja lelkünket az őseink iránti tisztelet! - mondta a polgármester.
A köszöntő után Szontág Szabolcs, a Szilágyi Dezső téri református templom lelkésze mondott ünnepi áldást, majd az Aratómenet elindult a Szent István-bazilikáig, ahol részt vetetk az ünnepi Szent Jobb körmeneten.


Nagy Gábor Tamás polgármester ünnepi beszéde


Nagy tisztelettel köszöntöm Mindannyiukat ezen a szép ünnepen! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Budavár polgárait, a Mesterségek Ünnepe résztvevőit és vendégeit, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagszervezeteit, a Külhoni Magyar Fiatalok Találkozójának résztvevőit, itt, az ország közepét jelző „0" kilométerkőnél, a Budai Vár és a Lánchíd tövében.


Köszöntöm a hagyományőrző mestereket! A fafaragókat, fazekasokat, kovácsokat, táncosokat, csipkeverőket... Talán vannak köztük olyanok is, akik már 26 évvel ezelőtt is itt voltak, és már akkor tudták, érezték, hogy egy több évtizedes hagyomány teremtésében vesznek részt. Azóta évről-évre összejövünk, a közönség válogathat portékájukból, megcsodálhatja tudásukat, és azt, hogy miként adják át mesterségük fogásait az ifjabb nemzedékeknek; ezért külön köszöntöm a legfiatalabbakat is. Ők a jövő, ők a reménységünk, hogy tovább éltetik ezt a hagyományt, amelynek most is, - s hiszem - majd újabb negyedszázad múltán is csodájára járnak, nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem szerte Európából!


Végül engedjék meg, hogy köszönet mondjak mindenkinek, aki munkájával, tehetségével hozzájárult a Mesterségek Ünnepe és a mai színpompás aratómenet megszervezéséhez; ahhoz, hogy 2012-ben ismét elismerést szerezzünk a mesterségbeli tudásnak, a magyarság szemet és lelket gyönyörködtető értékeinek!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!


Bizony, jó érzés itt lenni! Ez a rendezvény megmutatja, hogy milyen gazdag, színes és szinte felbecsülhetetlen értéket hordozó kultúra a miénk, magyaroké. Aligha lehet ennél szebben és méltóbban ünnepelni a mai napon, Szent István ünnepén! És: aligha lehet jobban és mélyebben átélni az ünnep valódi értelmét és célját: azt, hogy több mint ezer esztendő múltán is élnek a hagyományaink, munkál bennünk a magyar tudás, tehetség és - a korszellem minden erőszakos kísérlete ellenére is - táplálja lelkünket az őseink iránti tisztelet!


Igen, jó érzés itt és most magyarnak lenni, amikor nemzeti történelmünk legsikeresebb eseményére, az államalapításra emlékezünk! Mert vitathatatlan tény: Géza fejedelemnek és Szent Istvánnak köszönhetően Európa egyik legerősebb és egységében, államiságában legmaradandóbb alkotása lett a Kárpát-medencében gyökeret verő őseink országa, Magyarország.


Nem véletlen, hogy az első magyar király megkoronázása után alig száz évvel, 1095-ben, az akkori keresztény világ legnagyobb vállalkozásának élére, - az első keresztes hadjárat vezetésére -, Szent István utódját, Szent Lászlót szemelte ki Európa.


Nem csodálkozunk azon sem, hogy az angolok nem csupán most, a 2012-es a magyar olimpiai szereplés sikerén felbuzdulva beszélnek az angol-magyar rokonságról, hanem már évszázadokkal ezelőtt is. Egészen Szent Istvánig visszamenően...


Az angol és a skót hagyomány szerint ugyanis Vasbordájú Edmund utódját, Knutot gonosz tanácsadók arra akarták rávenni, hogy Edmund két fiát ölje meg. Ezért féltestvéréhez, Olafhoz, a svéd királyhoz vitték a gyerekeket, hogy ott végezzenek velük. A buzgó keresztény Olaf elborzadt a tervtől, és titokban Magyarországra küldte a két fiút, hogy a kegyes voltáról híres István udvarában menedéket kérjenek.


A királyfiak közül Edmund korán meghalt, Edward azonban 1057-ig a magyar király vendégszeretetét élvezte, sőt feleségül is vette István egyik lányát, Ágotát. E házasságból született Margit, aki később a skótok királynője lett. Az ő lányát, Matildot vette feleségül I. Henrik - Hódító Vilmos fia -, így a skót és angol történetírók szerint az ottani királyi-dinasztiába magyar vér is keveredett.


Ez a kevéssé ismert történelmi tény is bizonyítja, hogy István király nem belecsöppent a békés Európába, hanem segített megteremteni azt! A letelepedett, és államát megszervező magyarságot nem egy kész Európa várta és fogadta be kegyesen - egyfajta középkori Európai Unióként -, hanem, többek közt, általunk vált azzá, ami évszázadokig lett: Respublica Christiana, azaz: a Krisztushitben egyesülő Nyugat. Mi is hozzátettük a magunk alkatát, tehetségét, hagyományait.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!


Makkai Sándor, kiváló erdélyi történész a magyarság alkatáról elmélkedve egy helyen azt írja, hogy a csodavárásra való hajlamunk a legszomorúbb tulajdonságunk. Úgy érezzük, hogy semmiképpen és semmi részben nem vagyunk felelősek azért, ami velünk történik, mi csupán mindig ártatlan elszenvedői vagyunk a velünk történő eseményeknek.


Ha azonban Szent Istvánra és az őt követők országépítő munkájára vagy, - hogy jelenkori példákat hozzak - akár a Mesterségek Ünnepére, akár a londoni olimpiai játékok magyar sikereire gondolunk, Makkai Sándor gondolata bizony kiigazításra szorul. Mert, mi, magyarok arra is bizonyítékot szolgáltatunk, hogy a tétlen és tehetetlen csodavárók mellett mindig ott voltak, - és ott vannak! - a cselekvő, a Csodatévő Magyarok is, akik rendre ámulatba ejtik a világot.


Egyáltalán nem csupán a külső kényszerek szeszélyes játéka tehát mindaz, ami a múltban velünk történt; ahogy az sem, ami a jelenben történik velünk; nem véletlen szerencse vagy balszerencse. A történelmi visszatekintés arra tanít bennünket, hogy csak munkával, kitartással, tudással érhetünk el sikereket. Felelősek vagyunk a tetteinkért! És ez a felelősség nem csupán saját magunkra terjed ki: egy Nemzet tagjaként éreznünk kell azt is, hogy „minden magyar felelős minden magyarért"! - ahogy Szabó Dezső örökérvényűen megfogalmazta. Legyen ez a mai nemzeti ünnep legfontosabb üzenete mindannyiunk számára!


Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel és köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk!